A karácsonyi ünnepkör
magyar népszokásai
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül
a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának
izgalmait. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult ezen szokások jelentősége.
Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a szent karácsony ünnepét.
Luca napja (december 13.)
A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napforduló.
Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a tyúkok
"termékenység varázslása" volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha
Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Azaz, e mágikus eljárások, tevékenységek a
tyúkok tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat
vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.
Advent
Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A
karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Újkeletű népszokás
az adventi koszorú készítése erre az időszakra.
Karácsony
A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú
téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is
készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a
karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek
elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás
nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet
nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma
és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe
vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen
kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.
Szenteste
Szigorú böjt éjfélig
A keresztény családok gyakran böjtöt tartanak 24-én egész nap, és csak az éjféli miséről hazatérve
esznek húst, általában kocsonyát. Az ünneplés nem marad el szenteste, napnyugta után gyertyát gyújtanak,
és átadják az ajándékokat, csak a vacsora böjties még: a menü a régi parasztcsaládoknál bableves volt
mákos gubával vagy bejglivel.
Mi jön előbb, vacsora vagy ajándék?
A vallási szokásokhoz kevésbé ragaszkodó családok már 24-én este bő lakomával ünnepelnek: a
tradicionális menü halászlé, és utána valamilyen szárnyas, liba, kacsa vagy pulyka. A gyertyagyújtás
és az ajándékozás lehet a vacsora előtt és után is, ez teljes mértékben a családi hagyományoktól függ.
(A kisgyerekek szempontjából talán kedvezőbb, ha nem kell a vacsora közben végig a fa alatti csomagokra
sandítani, hanem gyertyagyújtással és az ajándékozással kezdődik a közös ünnep. Akárhogy is alakul az
ünnepi forgatókönyv, bizonyos, hogy a gyerekkori karácsonyok a legkellemesebb emlékekként fognak
elkísérni életünk során.
Mendikálás
Az elnevezés (mendicare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak
adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék
fejében karácsonyi énekeket énekeltek.
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére
utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli
óráig.
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában
pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra.
Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek,
tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt.
Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak
megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen
mézzel, fokhagymával együtt ettek.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki
néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak
bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy
egészségesek legyenek.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló
énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle
énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a
templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert,
állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. "Aprószent" minden fiúcsecsemő,
akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az
újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol
"megvesszőzték", hogy egészséges maradjon.