fejkep
vonal
vonal
vonal
Honlapunk a
www.abplusz.hu
szerverén kapott helyet.
Az oldal Mozilla Firefox böngészőre van optimalizálva.
Letöltheti itt:
firefox
wmlogin
Oldal: <<< 1 2 3 4 5 6 >>>

Kedves Testvérek!

A
z ember akkor szokott levelet írni, mikor elutazik, és élménybeszámolót tart. S mivel adventi időszak egy olyan időszak ahol a felkészülés mellett egy számadás is van, gondoltam a kettőt összekapcsolom és egyben levelet írok Önöknek, és beszámolok is egyben az elmúlt több, mint három év tapasztalatáról. Nem egy részletező személyeket emlegető beszámolót tartanék, hanem pár gondolat köré foglalnám össze az eseményeket és gondolkodnék el. S remélem ezek a gondolatok Önöket is gondolkodásra bírják, vagy vita-gondolat cserét kezdeményeznek, mert nekem az a célom.

Helyem keresése

Bármilyen papi változásnál, mindig van egy közösségi szinten átélt változás. Önöknek közel 30 éven keresztül egy, ill. kettő változást kellett megélniük. (Ha összevetem a 13 éves papi múltammal, én 7 helyen szolgáltam eddig, vagy a Rózsák terén, míg ott fiatalkodtam, kb. 20 évet két plébánosom volt és közel 25 plébános helyettes, káplán, ill. kisegítő lelkész.) Tehát nehéz megtalálni a helyünket egy változás után ott, ahol a helyünk van.

A helyem megtalálása mindig is érdekes és izgalmas kihívás az embernek, de egy keresztény embernek a lelki fejlődését segíti elő, mert itt mutatkozik meg a Szentlélekre való hallgatás, a helyes önismeret mértéke és a helyes helyzet felismerő képessége. Valaki, aki megszokott hívni magához ebédre, mindig azt mondja nekem: „Akkor megy el az atya, amikor akar, én nem tartóztatom fel.” Ezt a mondatot hallva mindig el fog az a gondolat: szabad emberek vagyunk, akkor mikor a másik ember tiszteletben tart engem és bízik bennem, hogy önmagamat adom és nem álarc mögé bújok.

Önmagamat adni, kemény kihívás, mert mindig változunk, folyamatosan megtérünk, vagy vissza hullunk a bűneink megismert világába. Tudni magunkról mi az, ami nem változik és mi az, ami viszont igen. Vagy mit nem akarok változtatni, illetve mit akarok változtatni. Lehet játszani a szavakkal, de a valóság ott van, hogy akkor vagyunk igazán önmagunk, ha megleljük Krisztus arcának a vonásait magunkban és különbséget tudunk tenni saját arcvonásainktól.

Tiszteletben tartani a másikat, szerintem ez roppant nehéz feladat, mert szeretünk jobban tudni egy adott dolgot a másiknál. Azt gondoljuk a szeretetben természetesen, hogy óvnunk kell a másikat és segítenünk kell őt, még ha nem is akarja. Meg vagyunk győződve arról, hogy mi erősebbek, tapasztaltabbak, érettebbek vagyunk, és inkább nekünk legyen rossz, mint a szeretett emberünknek, még ha ő nem is ezt akarja.

Bízni a másikban. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a bizalomhoz elsősorban idő és megbocsátás szükséges. Idő, hogy megismerjem jól a másikat, hogy az élethelyzetekben hogyan reagál a kihívásokra, mennyire bátor, mennyire megbízható. Sokszor követtem el azt a hibát, hogy azt gondoltam jó emberismerő vagyok és rövid idő alatt megbíztam személyekben és az esetek többségében csalódtam.

A helyem megtalálásához önmagamat kell adnom és tisztelni kell másokat, akikben megbízok.

Idő kérdése

Az elmúlt több mint három évben a legnagyobb akadályt én ott láttam, hogy sok ember küzd az időhiánnyal. Én nem tudok 24 órából 26-ot csinálni, s nem is akarok erre a problémára okos megoldást adni. Csak szeretném a levelemben leírni azt a problémát, amit tapasztalok, hátha valaki segíteni tud nekem és én továbbítani tudom majd Önöknek, bocsánat, annak, aki időhiányban szenved.
Mikor felmerül ez a gond és elkezdünk erről beszélgetni, gyorsan kiderül, hogy nincs is időhiány. Mert jut idő a hitvestársra, a gyerekekre, a nyaralásra s mindenre. Csak éppen a másik fél más véleményen van. Hogy lehet ez?
Nekem az a tapasztalatom, ha jut idő arra, hogy magamat összeszedjem s ezt szabad szavakkal történő imában tudom csak elképzelni, akkor képes vagyok megfogalmazni a gondolataimat, akkor tudok döntést hozni, akkor meg tudok hallgatni másokat. De ha szétszórt vagyok, akkor egy szép ünnep, egy kedves találkozás jelentéktelen lesz. Mikor még suliba jártam és sokat kellett tanulnom, mivel az általános iskolát nem vettem komolyan, sokat kínlódtam a tanulással, ezért azt a tanácsot kaptam, hogy egyszerre ne tanuljak 30-45 percnél többet, mert addig friss az eszem. Utána egy negyed órát lazítsak, sétáljak, vagy játsszam, s utána folytassam, mert kell a koncentráláshoz az idő s a pihentség.
Van mikor egy öt perc is elég, de van, mikor félóra kell, hogy összeszedjük magunkat és kölcsönösen tudjunk a másik szeretetére válaszolni, vagy értelmesen tudjunk a gyerekeknek példát, célt adni, vagy tartalmasan tudjuk elvégezni a feladatunkat.

A közösségi termek felújítása

Áldozathozatal

M
int plébános több mint 7 éve látok az emberek jótetteibe. Sok olyan eset van, amiről nem beszélhetek, mert köt az ígéretem, a titoktartás. De most olyan gondolatról szeretnék írni, ami a jelenben van, és a jövőt akarja elérni. Nem lehet elmenni szerintem szó nélkül a plébánia épületének a változásán. Sokan gratuláltak nekem, hogy milyen szép, de ez nem az én érdemem elsősorban, hanem a közösséggé, hogy több úton és módon kinyilvánította, hogy a mostani igények megkövetelik a korszerűbb és modern közösségi termeket és egy szép udvar kialakítását.

Nem a számokkal szeretném kezdeni, az áldozathozatal bemutatását, hanem a megértéssel, mivel sajnos a munkák nem kezdődhettek el a terveink szerint, így a hitoktatás és az énekkari próbák elkezdődtek a munka befejezése előtt. S furcsa érzés fogott el, mikor a gyerekek és a felnőttek (az énekkarosok próbák után már sötétben) egyensúlyoztak a kitett pallókon, hogy ne lépjenek le a homokra, vagy a frissen kiöntött betonra. Mikor ezt az ember nézte s nem hallottam panasz szót, hanem inkább segítséget adtak az emberek egymásnak, mert figyeltek egymásra, akkor láttam meg igazán a szükségességét e munkának. Magukénak érezték a Testvérek a helyzetet! S amit az ember magáénak érez, azt megbecsüli és értékeli. S volt nem egy érdekes eset, hogy akik nem ebbe az irányba laknak és nem volt intézendő ügyük a plébánián, csak elsétáltak, hogy megnézzék a közösség előre menetelét.

Térjünk, rá most a számokra. Itt szeretném megköszönni a Kövi Alapítványának, hogy az építés nagyobbik részét állták, ami kb. 2.8 millió Ft volt, a magam véleménye szerint ez egy nagy lépés volt. Hiszen eddig évente fél millió forint volt a támogatás összege. Meghozni egy olyan döntést, hogy a szokott támogatás fölött, egyszerre, hatszorta többet elkölteni, ahhoz bátorság kell. Köszönjük nekik még egyszer!

Az udvar kialakítása, a garázs beálló építése, a tervezői munkák, az engedélyeztetések, fakivágás és telepítés 1.2 millió Ft volt, amit a Testvérek által adott adományokból spóroltunk össze.

S itt kell megemlítenem az eddig összegyűjtött összeget, amit első vasárnaponként adnak a kedves hívek a közösségi termek kialakítására, ennek az összege meghaladja a másfél milliót. Tényleg örömmel láttuk, hogy hónapról, hónapra nagyobb lett a gyűjtés eredménye. Most pedig az adakozóknak szeretném megköszönni, hogy a családi kiadások mellett fontosnak érzik az egyházközséget is! Isten fizesse meg az adományokat!
Én nagyon bízom abban, hogy a most kialakult plébánia bejárata sok embernek fog örömet okozni és serkenteni fogja az embereket az Isten dicsőítésére!

Jövő

Mivel a jelent mindig egy kicsit a jövőbe tekintve éljük, beszélnünk, kell a tervekről. A lelki fejlődést tudom, hogy nem lehet lemérni, mert az annak ellenére, hogy közösségben élünk, mindig is egyéni lesz, de a Képviselő-testület elhatározta, hogy szeretnénk felmérni kérdőívekkel a Testvérek igényét és vágyát. E kérdőívek sok munkát és energiát jelentenek, ezért nem készültek még el, de el fognak!
Ezeken a papírokon szeretnénk felmérni, hogy milyen programokra van igény, erő és idő. Mivel változnak a lehetőségek, ezért szeretnénk olyan lelki és közösségi programokat kialakítani, amelyek érdeklik a Testvéreket.

Remélem, elértem a célomat, hogy az advent várakozásában sikerült egy kis jelent belevinni, amely segíti az embert, hogy reményekkel álljon majd Krisztus elé, amikor most karácsonykor eljön közénk.

Áldott és szép felkészülést kívánok és kegyelmemmel teljes ünnepet!

 


Nyomtatható verzió

Oldal: <<< 1 2 3 4 5 6 >>>

Vissza

   kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep


Levél a Webmesternek.